Gondolataink a közétkeztetésről - 7. rész

"íztelen ételek"

 

A jelenlegi, jól láthatóan több gonddal is küzdő közétkeztetési rendszerbe érkezett meg az ominózus „sórendelet", amely szakhatóságilag írja elő a só mértékének drasztikus csökkentését az ételekben. Kutatások világszerte rámutattak, hogy a legtöbb ember, de különösen a fiatal generáció jelentősen több sót fogyaszt, mint az egészséges mennyiség. 

 

A só életszükséglet. A sóhiány szédülést, izomgyengeséget, görcsöket okozhat, de kritikusabb helyzetben apátiához, halálhoz vezethet. Szervezetünknek napi 5-10 g sóra van szüksége, de ez is egyénenként változó lehet. Az étkezések során 20-25 g sót fogyasztunk, ez a mennyiség viszont már nem ajánlott.

 

A kellően fűszerezett étel ízét kiemeli, javítja a sózás, de ha túlsózzuk az ételt, a só elnyomja a fűszerek ízét. Ha viszont kivesszük a sót az ételekből, akárhogy fűszerezzük, mivel nincs mi kiemelje az ízüket, íztelennek fognak tűnni az étkezők számára.

 

A társadalmunkban megfigyelhető túlzott sófogyasztás ellen született a sórendelet. A szabályozás célja nemes, de mint látjuk, mivel a gyermekeknek nem akarjuk és nem is tilthatjuk meg, hogy mást is egyenek napközben, így csekély az esélye, hogy a kezdeményezés beváltja majd a hozzá fűződő reményeket, ellenben az ételek gyakorta elveszítik karakterük, íztelenebbek mint korábban.

 

A rendelet, az azon szolgáltatók fogyasztóinál, akik igyekeztek betartani (mert bizony voltak olyanok, akik meg se nagyon próbálták), kicsapta a biztosítékot. Az ételek hirtelen íztelen/fűszertelenné/ehetetlenné váltak fogyasztóink számára és senki nem akarta elhinni, hogy csak a só mennyiségét csökkentettük, ráadásul központi előírás alapján. Alapvetően a kampány céljával egyetértünk, elismerjük, hogy a túlzott só fogyasztás egészségügyi kockázatokkal jár, de a drasztikus megvalósítás nagyon nem használ a közétkeztetés fentebb említett okokból eredő egyébként is gyenge megítélésének.